Purim (héber, perzsa eredetű szó) jelentése: sorshúzás. Ádár 14-én, 15-én tartandó emléknap. Eszter könyvét olvassuk fel, amelyet egy kézzel írt tekercsből (Megillából) rituális dallamokkal fennhangon recitálunk. A perzsa Ahasvéros király uralkodása alatt főemberének, Hámánnak meghiúsult szándéka, a zsidók nép maradéktalan, teljes fizikai megsemmisítése. „Az első hónapban – ez Niszán hava –Ahasvéros király uralkodásának tizenkettedik esztendejében pur-t – ez a sors – vetettek Hámán előtt, napról napra és hónapról (hónapra haladva egészen) a tizenkettedik hónapig – ez Ádár hava. A sors e hónap 13. napját jelölte ki.

A pur szó adta az ünnep nevét, az eseményt pedig Eszter könyve beszéli el. Az ünnepet Ádár hó 14-én tartják a legtöbb helyen, és 15-én azokban az izraeli városokban, amelyek Jöhosuá bin Nun kora óta fallal vannak körül véve. (Ezt a 15-i Purimot Susán Purimnak nevezzük; Susánban, a perzsa birodalom fővárosában ezen a napon menekültek meg ellenségeiktől a zsidók.)

Eszter böjtje-közösségi böjt. A böjt reggel, pirkadatkor kezdődik. (Máchácit hásekel) Máriv, esti ima után, és a sáchrisz, reggeli ima után olvassuk fel Eszter könyvét. Mindenkinek, mindkét alkalommal végig kell hallgatni a tekercs felolvasását. Purim a lakoma és vigaszság napja. Nappal kell étkezést, ünnepi összejövetelt tartani.

Púrim hiteles történetét az Eszter könyve (Megillá) örökíti meg. Ez azonban csak egy nagyon rövid – mondhatni tényleírást – közöl, míg az események történeti és társadalmi hátteréről a Midrás és a Megilla arameus fordításai adnak részletesebb felvilágosítást.

Mint az közismert, a történet azzal vette kezdetét, hogy Ahasvéros király – aki az akkori világ tíz nagy uralkodóinak egyike volt – lakomát rendezett, melyre mindenkit – beleértve a királyi székhelynek, Susánnak, egyszerű lakóit – meghívott. Hét napja folyt a dínom-dánom, már mindenki részeg volt, így a király is, amikor Vásti királynőt arra akarták rávenni, hogy királyi koronával a fején, de teljesen meztelenül, jelenjék meg előttük. Az pedig nemcsak, hogy megtagadta urának és parancsát, de még jól le is teremtette. Ahasvéros erre dühbe gurult és tanácsadóinak nem volt nehéz rávenni őt, hogy végeztesse ki Vástit.

Bölcseink az eseményeket úgy magyarázzák, hogy bár a királyné nem volt szégyenlős, mégsem vethette le ruháit, mert hirtelen bélpoklos lett.

De miért járt Vástinak ez a súlyos büntetés? Hiszen az isteni igazságszolgáltatás mindenkinek érdeme szerint ad jutalmat vagy büntetést?

Bölcseink azzal magyarázzák, hogy ebben az esetben a „szemet-szemért” („midá k’neged midá”) elve érvényesült, ugyanis Vásti zsidó lányokat dolgoztatott szombatokon, miután előbb meztelenre vetkőztette őket – s most ő kapta a jól megérdemelt büntetést…

A történet folytatása, hogy Eszter lesz az új királyné, de röviddel ezután felfednek egy király elleni összeesküvést, melynek okát a Midrás Eszterben véli megtalálni. „Mióta elvette ezt a nőt, se éjjelünk, se nappalunk” – mondja az egyik összeesküvő – „ ugyanis állandóan nála lebzsel, és a palotaőrség 24 órás szolgálatban van”. Az összeesküvőket Mordecháj jóvoltából, Eszter királyné közvetítésével felfedik, majd kivégzik. (Mordecháj Eszter nagybácsija, a perzsa zsidóság vezetője volt).

Egy másik eseményt, amikor Mordecháj nem hajlandó Hámán előtt térdre borulni, a Midrás igy magyarázza: Hámán a saját nyakába bálványképet akasztott. Lehet, hogy Mordecháj, hogy ne veszélyeztesse a zsidók fizikai létét, leborult volna Hámán előtt, de így végképp nem tehette meg, mert a bálványimádás azon három főbűn közé tartozik, melyet egy zsidó nem követhet el, akkor inkább fel kell áldoznia  életét.

Mint tudjuk, Hámán nem törődik bele megsértésébe, kieszközli a királynál a zsidók kiirtását, melyet Mordecháj ugyancsak megtud. A Midrás szerint az égből tudatták vele, de megtudhatta ezt a kapcsolatai révén is. A történésekbe itt lép be Eszter tevőlegesen, s kap szerepet a féltékenység, mint mozgató rugó. Ez okozza a király álmatlanságát is, mialatt rájön az események összefüggésére, s melynek a végkimenetele a zsidók megmenekülése.

 

Bölcseink eme történetből azt a következtetést vonták le, hogy a perzsa zsidók azért kerültek olyan helyzetbe, melyben a gyilkos Hámán akár ki is irthatta volna őket, mert asszimilálódtak, elhagyták vallásukat, elfelejtették Jeruzsálemet. Csak amikor megtértek, visszatértek zsidó identitásukhoz – akkor az utolsó pillanatban menekültek meg.

 

Azóta, egész napjainkig, világszerte, időről-időre gyakran történnek olyan események, melyek során egy zsidó közösség élete veszélybe kerül, de valami csodával határos módon mégis megmenekül. Az ilyen történéseket a zsidó folklór „púrimoknak” nevezi az első Púrim emlékére.

 

Gyakorlati tudnivalók

 

 

1.                  Este és reggel a zsinagógában felolvassuk a Megillát, Eszter könyvét. Ennek meghallgatása kötelező minden zsidó embernek.

2.                  Ezen ünnepen legalább két embernek küldünk ajándékot (Slách Mónesz = Misloách Mánot), amely kétféle enni- és innivalóból áll.

3.                  Legalább két rászorulónak kell segíteni (Mátánot Leevjonim), pénzzel vagy ennivalóval.

4.                  Az imában egy betoldást tesznek (Ál Hániszim), melyben röviden le van írva a megmenekülés csodálatos története.

5.                  Purimi bál, ünnepség lakoma, vigaszság (Szeuda) tartása.

6.                  Tóraolvasás.

7.                  Gyászbeszéd és böjt tilalma.

 

 

Purim, az összefogás és a megmenekülés napja 

Mottó:

„És a zsidóknak fény és öröm volt, vígság és dicsőség! – Így legyen mindannyiunknál!

(Eszter könyve 8. fejezet, 16. vers)

 

Számunkra a sok-sok tanulság közül az egyik legfontosabb, hogy a zsidó szellemi és fizikai túlélés útja csakis az összefogás és a hagyományok megtartása lehet.  

Néhány tanács a hölgyeknek:

A purimi sütemények között hagyományosan megtalálható a flódni (almával, dióval, mákkal és (szilva)lekvárral rétegezett sütemény), a kindli (mákos vagy diós tekercs „pólyásbaba” formában), a kráncli (tésztakarika, tojásfehérjéből készült habbal a tetején), valamint a legközismertebb purimi sütemény: a hámántáska (homentás, ozné Hámán). A hámántáska mákkal vagy (szilva)lekvárral megtöltött háromszögletű sütemény, mely alakjának és elfogyasztásának több magyarázata van. Az egyik magyarázat szerint a német mák (Mohn) és a táska (Taschen) szavak összevonása, héber névelővel ellátva (Há-Mohn-Taschen), melyben így szerepel a Hámán (Há-Mohn) szó is. Van oly vélemény is mely szerint Hámán süvegének volt ilyen alakja; mások szerint a halálra ítéltek fülét akkoriban levágták (ozné Hámán = Hámán füle). Vannak kik úgy vélik, hogy a három szöglet a zsidóság három ősatyját jelzi, mert az ősök: Ábrahám, Jichák/Izsák és Jákob érdeme volt, hogy jött purimkor a segítség.

 

Történelmi érdekességek:

A purim szó és a hozzá kapcsolódó események a zsidó történelem oly szerves részévé váltak, hogy a különböző városok zsidó közösségei saját megmenekülésük napját is purimnak nevezték. Például: anconai purim (megmenekültek a földrengés pusztításától 1690-ben), budai purim (Páduában tartották annak emlékére, hogy 1684-ben a budai vár ostromának hírére a csőcselék megtámadta házaikat, de szerencsésen életben maradtak), tripoliszi purim (1793-ban a kalózok rabszolgákká tették a zsidókat, de csodásan kiszabadultak) stb.

Purim, az összefogás és a megmenekülés napja

Verő Tamás, budai rabbi