Napfényesen indult a péntek délután a Menház kertjében, ahol a már felállított sátor jelezte, hogy kezdetét vette a találkozó. Lassan gyűltek a fiatalok, a kert kezdett benépesedni.

Még egy későn érkező társammal együtt megnéztünk egy filmet, mely a komáromi (a továbbiakban Komárom a szlovák területen lévő várost jelöli) zsidó életet mutatja be röviden. A filmben megszólalt a rendezvény két fiatal szervezője: Paszternák Tamás és Paszternák András. Kettőjük munkája és jelenléte nagyon fontos a város zsidó élete szempontjából, ugyanis az ő lelkesedésük is az egyik biztosítéka annak, hogy Komáromban a jövőben is lesz zsidó élet.A szombat bejövetelét Totha Péter Yoel rabbi vezette Várnai Gábor kántor segítségével. Egy különleges Shabatra készültünk. Akkor ugyanis még csak sejtettük, hogy tartalmas és hasznos beszélgetések lesznek, de nem tudtuk.Az esti vacsoránál kezdett a körvonalazódott társaság tartalommal megtelni. A bemutatkozás alkalmával mindenki mondatott néhány mondatot magáról. S evés közben már kezdetét is vette a beszélgetés áradat.Másnap reggel folytatódott, amikor is Horváth Irma segítségével kerülhettünk közelebb a zsidó nő képéhez. Egy olyan képhez, mely mára úgy néz ki, hogy mentesülni látszik a sztereotípiáktól. Manapság a zsidó nőt napjainkban nem feltétlenül kell azonosítani a „jiddishe mama” alakjával. A beszélgetés közben egy érdekes játékot is játszottunk, melyben a teremtésen keresztül nézhettük meg a nő szerepét.A következőkben pedig a rabbink beszélt a shabat-ról, s mindarról, amit tudni kell e fontos alkalomról. Lehetőség nyílott sok kérdés megválaszolására is, melynél a válasz nem volt egyértelmű számunkra. Így fontos volt, hogy beszéljünk róla.A szombati ebéd után egy kellemes sétára indultunk a Belvárosba, illetve a komáromi Öreg Várba. Nem mindennapi idegenvezetésben volt részünk. Mind András részéről a Belvárosban, mind a várban az idegenvezető hölgy részéről. András ugyanis a Fekete Kutya nevű vendéglőnek otthont adó házról árulta, hogy régebben zsidó tulajdonban volt. A várban pedig megcsodálhattuk azt a még felújításra váró részt is, amiben anno a szovjet csapatok állomásoztak. S a várban sétálva volt időnk elmélkedni az egykori építészet nagyszerűségén, ugyanis a komáromi erőd bevehetetlen volt. Délután még volt egy izgalmas beszélgetésünk, ahol az Érsekújvári hitközség tagjai ébresztettek bennünk gondolatokat az idősebb és a fiatal zsidó generáció kapcsolatával kapcsolatban. Rávilágítottak arra a nehézségre, hogy nehéz a kisebb településeken a kehilákat életben tartani. Nagy generáció hézag van ugyanis a Holokauszt miatt. A másik nehézséget a kivándorlás jelenti, illetve a fiatalok elvándorlása a kisebb településekről. Szlovákiában mintegy háromezer zsidó él. (Magyarországon is csak népszámláskor kapunk kisebb számot, amikor kártérítést lehet beadni, akkor jóval nagyobb ez a létszám.) Ez kevés az összlakosság mintegy 6 és fél milliós létszámához viszonyítva.Este a Havdala után ismét egy hangulatos beszélgetés vette kezdetét, néhány fáklya és szúnyog társaságában. A beszélgetés mintegy összefoglalta a napot, s sokan megértettük és elkezdtük feldolgozni azt a sok remek gondolatot, amit a nap folyamán hallotunk.

A vasárnap a megemlékezés és az összegzés jegyében telt.

Délelőtt a temetőbe látogattunk, ahol részt vettünk azon a megemlékezésen, amely a komáromi zsidó lakosság deportálásának állít emléket. Beszédet mondott több prominens személy, többek között Paszternák Antal is, aki a helyi hitközség elnöke.Minden beszédben kiemelt szerepet kapott az antiszemitizmus elleni harc. Ugyanis napjainkban mind Szlovákiában mind Magyarországon egyre jobban kezdenek elharapózni ezen megnyilvánulások.Szép számban jöttek el az eseményre az emlékezők. Sajnos egyre kevesebb túlélő tud részt venni, s átadni az ott történt borzalmakról szóló történeteket. De nem felejtünk, s mg ha nem is éltük át sokan a borzalmakat, soha többé nem szeretnénk olyan világot megélni. Ezért fontos a megelőzés, s mindenféle antiszemita megnyilvánulások csírájában történő elfolytása.A temető után a Menháznál folytatódott a megemlékezés. Ahol gyertyát gyújtottunk az áldozatok emlékére. Mindenki elmondhatta, hogy ki milyen élményekkel távozik. Engem rengeteg élmény ért. S megköszönöm ezúton is a nagyszerű szervező páros testvérnek Paszternák Tamásnak és Andrásnak ezt a csodálatos hétvégét. S mindenkinek, aki tett valamit azért, hogy a kis települések zsidó vallású tagjainak is adtak egy nagy szeletet a zsidóság érzéséből. Még jobban megerősödött bennem az érzés, hogy remek érzés zsidónak lenni. És boldogan megyek tovább az ősök által jelzett úton.                       

Szverle Balázs 

2007. június 11.