Židovská náboženská obec v Komárne 

Židovská náboženská obec v Komárne je už bezmála 215 rokov dejiskom spoločenského, náboženského a kultúrneho života židovských občanov žijúcich v meste a regióne. Pospolitosť, ktorá mala pred holokaustom vyše 2000 členov a dnes je veľmi zdecimovaná, otvorila opäť svoje brány súvercom z regiónu v roku 2001 v rámci programu CHALON – OKNO.

Naše programy, podujatia sú však otvorené aj pre záujemcov iných náboženstiev a kultúr.

---

Komáromi Zsidó Hitközség

1791

A Komáromi Zsidó Hitközség közel 215 éve színtere a településen és a régióban élő zsidó vallású polgárok közösségi-, hit- és kulturális életének. A Holokauszt előtt több mint 2000 tagot számláló, mára jócskán megfogyatkozott gyülekezet 2001-ben indította útjára CHALON-ABLAK programját, melynek keretében szélesre tárta kapuit a Dél-Szlovákiában és Nyugat-Magyarországon élő hittestvéreink előtt. Programjaink, rendezvényeink nyitottak minden más vallású, kultúránk iránt érdeklődő látogató számára is. Ha a felénk jár, keressen fel bennünket!

Alakulóban a hitközség

1791-1900

A XVIII. század közepén 7 család alkotta e kisváros zsidó közösségét. A Komáromi Zsidó Hitközség 1791-ben alakult meg. A szerveződő Hitközséget háromtagú vezetőség irányította. Az első rabbi Eisik Lax volt, őt Pinchas leb Frieden követte. 1861-ben érkezett Komáromba dr. Schnitzer Ármin rabbisegéd. Működése fellendítette a közösség életét. Beszédei, szónoklatai messzeföldön híressé tették.

1863-ban fejezték be a Király püspök és a Hajnal (ma Štúr) utcák kereszteződésében álló neológ Nagytemplom építését. A zsinagóga a Holokausztig működött. 1950-ben a megmaradt kis közösség eladta, templom jellege megszűnt, raktárként használták, ma szépen felújítva egy sportközpont található benne.

1865-ben Zsidó Nőegylet alakult, az erősödő ortodox irányzat 1889-ben választott magának önálló vezetőséget Raab Dávid elnökségével. 1895-ben elkezdődött a Menház építése, felavatására 1896. október 11-én került sor, az építkezés mecénása Fried Kálmán volt, emléktáblája ma is megtalálható a zsinagógában. A legenda szerint Fried Kálmán összeveszett a közösség többi tagjával, ezért úgy gondolta, hogy “saját” zsinagógájába jár majd imádkozni, ezért építtette fel impotzáns saroképületét az Eötvös utca 15. szám alatt. Ez az épület máig is a hitközség tulajdonában van, ide koncentrálódik a kis létszámú közösség vallási és kulturális élete. Az épület állaga egyre rosszabb felújítása anyagiak hiányában nem valósítható meg.

 

Tovább a fejlődés útján

1900-1939

A századfordulón Krausz Mór rabbi vette át a vallási élet irányítását. Felépült az ortodox Nagytemplom, története a neológ zsinagógáéhoz hasonló, 1955-ben adta el a hitközség vezetősége, majdnem 40 évig állt üresen, jelenleg felújítva a városi Idősek otthonának része, az egykori zsinagógára egy hatágú csillagot ábrázoló ablak hívja fel az arra járók figyelmét. 1909-ben alakult meg a Komáromi Zsidó Ifjúsági Egyesület (KZSIE). Az első világháború idején kórházzá alakult a Menház. 1914-ben elhunyt Fried Kálmán. A háború 45 zsidó áldozatának emlékét ma a temetőben álló emlékmű őrzi. A város 1919-ben Csehszlovákiához került, a zsidóság életét is újjá kellet szervezni. A város déli részén csak egy kisebb közösség élt, főleg neológok. Az ortodox családok a még a két világháború közt is átjárta imádkozni az nagy ortodox zsinagógába.Ma tudomásunk szerint már nem élnek zsidók Dél-Komáromban.

A szőnyi temetőt a városi önkormányzat tartatja rendben. 1921-ben avatták rabbivá a komáromi születésű dr. Wallenstein Zoltánt (későbbi híres pécsi főrabbit), szónoklatai, nagyünnepi beszédei eseményszámba mentek, gyakran más vallások képviselői is csodálattal hallgatták. Egykor a város szélén helyezkedett el a zsidó temető. Mára az egyik lakótelep és a pozsonyi felüljáró határolják. 1923-ban épült fel a temetőben a ravatalozó, amely máig szolgálja fogyatkozó létszámú közösségünket. Ebben az évben érkezett Komáromba Lefkovics Józsua, az utolsó ortodox főrabbi, élete Auschwitzban fejeződött be. 1930-ban megkezdődött a hitközségi lakóház építése az Eötvös utca 9. szám alatt. Ebben az épületben működött a hitközség mészárszéke és maceszsütödéje is. Az épület ma is a hitközség tulajdona, bár lakóinak többsége már nem hitközségünk tagjaiból kerül ki.

A próbatételek sora

1939-1945

Ezekben az években városunkat is elérte a közelgő háború előszele, megkezdődött a zsidóság diszkriminációja. A komáromi zsidók jelentős szerepet töltöttek be a város gazdasági, kulturális és szellemi életében. Mindez lassan megszűnt, sok kereskedő bezárta üzletét. Megváltozott a város társadalmi és kulturális élete, valamint a lakosság nemzetiségi és vallási összetétele. Komárom 2170 főnyi zsidó lakosságát a Zsidótörvények sújtották. 1939-ben megkezdődött a munkaszolgálat előkészítése, az 1942-es újabb megszorító intézkedések sorozatát jelentette. 1944. április 5-én bevezették a sárga csillag viselését. 1944-ben a hitközség elnöke dr. Krausz Artúr volt. A Gestapo április elején érkezett meg a városba, rövid időn belül berendezték parancsnokságukat. Még ebben a hónapban létrehozták a gettót. Május végére befejeződött az összpontosítás. Június 12-16-között a dél-komáromi állomásról megindult a deportálás.

“Megmásíthatatlan tény, hogy szinte jelentéktelen azok száma, akik egyáltalán segíteni akartak, vagy tudtak. A fajgyűlölettől megfertőzött emberek apatikusan, tétlenül nézték embertársaik tragédiáját, sőt voltak akik csak arra vártak, hogy az elhurcolt, megalázott emberek hátrahagyott javaira, mint dögkeselyűk rácsapjanak. “- írja dr. Raab Ferenc, a Komáromi zsidóság krónikája című tanulmány szerzője.

A koncentrációs táborokból 1922-en már soha nem térhettek vissza, nevüket ma emlékkönyv őrzi a zsinagógában.

Egy kis megmaradt közösség

1945-1990

A túlélők 1945 augusztusában gyűltek össze, hogy újra megalakítsák a Hitközséget. Elnöknek Fleischmann Jenő kereskedőt választották, a kis közösség minden erejét megmozgatta, hogy helyreállítsa a zsidó élet alapvető feltételeit. A megmaradt kultúrterem konyhává alakult át, 300 ember étkezését biztosította naponta. 1946-ban dr. Bandler Ottó ismert fogorvos lett az elnök, posztját 1954-ig töltötte be. 1948-ban 502 tagja volt a hitközségnek, sokan más településekről költöztek ide. A Menház zsinagógájában felállították a Holocaust áldozatainak emlékművét, a hitközség visszakapta 12 tóráját, melyeket egy helyi lakos mentett meg az itteni múzeumban. Izrael Állam megalakulása után 1949-50-ben 343-an hagyták el a várost. A közösség létszáma jelentősen csökkent, az elnöki feladatokat 1954-től Wilheim Ármin, majd Fleischmann Lajos látták el. Egyre nagyobb gondot jelentett az előimádkozó személyének biztosítása. 1964 és 1981 között Paszternák Jenő állt a közösség élén. Az 1968-as események hatására az akkori fiatalok nagy része külföldön talált magának új otthont, az itt maradottak többsége már nem tartotta (ill. nem is tarthatta) fontosnak származását, jelentős részük asszimilálódott. A rendszeres péntek esti Istentiszeteletek 1981-ben Paszternák Jenő halálával úgy tűnik, hogy véglegesen befejeződtek. Az előimádkozó és a minjen (10 felnőtt férfi) biztosítása már a Nagyünnepek idején is csak nehezen oldható meg. A Menház épületében téli imatermet és irodahelyiséget alakítottak ki, a legnagyobb gondot a temető rendben tartása jelentette. 1981-től dr. Raab Ferenc, Gregus Miklós és Delikát László irányították a közösséget.A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején még egy kisebb csoport (5 fő) alijázott Izraelbe, távozásuk érzékenyen érintette a helyi hitéletet.

Rendszerváltás után

1990-1996

 A politikai rendszerváltás hatására felpezsdült a hitközség élete, többen kezdték látogatni a rendezvényeket, jutott pénz az épületek kisebb tatarozására is. Az elnöki székbe dr. Novák Tamás került, aki 1994 és 1998 között a város alpolgármestere is volt. 1992-ben avatták fel a Holokauszt áldozatainak emléktábláját a Menház falán, amely 1998-as eltulajdonításáig emlékeztetett a vészkorszak áldozataira. A tetteseket azóta sem sikerült megtalálni.

Új korszak

1996-2000

1996. június 16-án jelent meg a Hitközségi Híradó első száma, amely a mai napig is tájékoztatja közösség Komáromban élő, és a városból elszármazott tagjait. A vezetőség kezdeményezésére 1996. júniusában jött létre a Shalom klub, amely kéthavonta tartja összejöveteleit. Az elmúlt 4 év alatt számos összejövetelt rendeztük, jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk a budapesti Országos Rabbiképző- Zsidó Egyetemmel és a MAZSIHISZ oktatási osztályával, melynek hallgatói számos alkalommal jártak nálunk. 1998 márciusában ellátogatott hozzánk dr. Schweitzer József Magyarország főrabbija, ezen a rendezvényen több mint 50-en voltunk. 50 év után az 1998-as pészachon tartottunk közös Széder estét, Miriam Neiger Feleischmann Izraelben élő, komáromi származású festőművésznő részvételével. Megemlékeztünk Izrael Állam megalapításának 50. évfordulójáról. Hosszú idő után 1998. október 23-án került sor péntek esti istentiszteletre zsinagógánkban, a kezdeményező városi önkormányzat volt. Vendégünk dr. Schőner Alfréd főrabbi úr volt, ez a program részét képezte a Harmonia Sacra Danubiana egyházzenei fesztiválnak.Rendszeresen ellátogatnak városunkba az innen elszármazott, ma Izraelben élő hittestvéreink. Miriam Neiger Fleischmann festőművésznőnek már két kiállítása volt Komáromban, 1998. májusában pedig a Szlovák Nemzeti Múzeumban láthattuk képeit, vendégünk volt Kalvariszky Éva előadó-művésznő is. 1999-ben az Egyházzenei Fesztivál keretében ellátogatott hozzánk a budapesti Goldmark Kórus, részt vettünk a Határon Túli Magyarajkú Hitközségek konferenciáján. Debrecenben.