Izraelben élő komáromiak és a háború: Miriam Neiger- Fleischmann (Jeruzsálem)

Pár hónappal ezelőtt találkoztam a lépcsőházban, a fölöttem lakó szomszédom legfiatalabb fiával, aki sorkatona, és láttam, hogy már tiszt. A rövid beszélgetésből megtudtam, hogy egy “vaskupola” egységnél szolgál. “Te már parancsnok vagy?”-kérdeztem. “Nem, még nem, de az az álmom” válaszolta.
A jelenlegi helyzetben, talán hamarabb megvalósul az ő álma. Most ő biztos nehezen dolgozik. Ezek a “vaskupolák” tönkre tettek a levegőben majdnem minden rakétát, amelyeket kilőttek Izrael felé. Jeruzsálem légteréhez talán háromszor próbáltak küldeni. Háromszor megszólaltak a szirénák, amelyek jelezik, hogy az óvóhelyre kell menni. Sikerült látnom elterítését, illetve felrobbantást egy ilyennek. Pár bumm nyomában rögtön három fehér folt és fehér füst a gyönyörű világoskék égen. Az pont akkor történt, amikor kiszálltam a kocsimból a parkolóban egy amerikai vendégemmel. Szándékunkban volt egy esküvőre menni a közeli Chanba. A vendégem megijedt, én csak nyugtattam, hogy ez lehet gyakorlat is, mert nem nagyon hallottuk a szirénát. Van, valami rossz abban, ha háború megszokottá válik. Az esküvő úgy zajlott, mintha nem lenne háború. Pár vendég külföldről lemondta, de volt nagy öröm, jó ételek és tánc.

knizr3
Vezetés közben hallgatom a komolyzenei csatornát – a muzsika hangját (Kol ha’muzika). Nem találok jobb módot elterelni figyelmemet a helyzetről. Percként jelentik azokat a helyeket, ahol szól a sziréna, amelyek felé kilőttek egy rakétát. Akkor a muzsika elhallgat egy pillanatra, és ez rendszeresen ismétlődik. Ez az én tapasztalatom ebből a háborúból, ami csak folytatása korábbi eseményeknek. Minden két-három évenként, pont annyi idő, amennyi elég a Hamasznak rehabilitálni magát, visszahozni azokat a háborús eszközöket, amelyeket a Cahal tönkre tett. Sőt, fejleszteni a támadó fegyverekkel, az legutolsó tűzszünettől. Aggódom azokért az emberekért és gyermekekért, akik olyan területen laknak, ahol hullnak a bombák a fejükre. Milyen nehéz nekik ott, és félelmetes. A holokausztot túlélők sorsára, akik kénytelenek átélni ezt a zsidó sorsot is. Itt-ott nézegetem a TV-t kapcsolgatom a távirányítót a három hírcsatorna között. Hallani a legfrissebb híreket a frontról. A két híradó között hallgatom a végtelen szövegeket, már 12 napja. Interjúkat a különböző díjjal kitüntettet jelenlegi és nyugdíjas tábornokokkal, politikusokkal, professzorokkal, tudósokkal es kutatókkal. Mindenki elemzi a lehetőségekkel, sejti a következő lepéseket és osztja a tanácsokat a vezetőségnek. De, ahogy a Példabeszédekben írva van: “Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az isten tanácsa áll meg” (19,21), De ahhoz az isteni tanács még nem került sorra, csak a sors dönt, és a véres küzdelem Izrael és a palesztinok között meg nem szakadt meg, csak folytatódik. Ez a konfliktus nem most kezdődött, se nem akkor, amikor Izrael államát megalapították 1948-ban, amikor én születtem. A gyökerei még a huszadik század elején keresendők, amikor ez első cionista települések Eretz Izraelben ellentétben álltak az arab nacionalista törekvésekkel. Nem akarok erről a témáról részletesebben beszámolni, de mar a húszas- harmincas években ez vezetett zsidók gyilkolásához. Aztán tovább védekezés és támadás, amellyel a mi oldalunk válaszolt az agresszivitásra. Ez így ment körbe a háborúk folyamán.
Amikor min alijáztunk Izraelbe (Komáromból kivándoroltunk) 1949. július 19-én (65 éve), 11 hónapos voltam, és apám azt mondta: Na, mire 18 éves lesz, már nem kell bevonulnia katonának. Szegény apukám, az idealista, aki úgy örült, hogy van a zsidóknak államuk. Az ő lánya (én), katona volt már a hatnapos háborúban (1967), katonatiszt lett, anya lett, a két fia, az apám unokái, harcoló katonák voltak – egyik a tankosoknál, a másik a gyalogosoknál, már lassan a dédunokai közelednek ahhoz a korhoz, amikor jelentkezni kell. Semmi sem változott, nincs megoldás. Az érzés, hogy mindig is így lesz: ” és fegyvered után élsz”, ahogy átadta Izsák Ézsaunak. (Mózes 27, 40)
Csak szeretném említeni, azt az imát a Kádisban, amely kifejezi a régi zsidó vágyat, amely azt mondja: Osze Salom Bimromav hu jawase salom alejnu ve’al kol Israel vew imru amen” Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen” (Ámen)

A napokban az izraeli hadsereg elindította a szárazföldi támadást a gázai övezet ellen. A Komáromi Zsidó Hitközség is aggodalommal figyeli az eseményeket. A szlovákiai és a magyarországi média túlnyomó része egyoldalúan mutatja be a palesztinok szenvedéseit, az angolul vagy héberül nem beszélő olvasóink aligha tudhatnak meg valamit a valódi okokról, az izraeliek mindennapjairól. Ezért is gondoltuk, hogy imáink mellett körkérdést teszünk fel a Komáromból származó izraelieknek, hogyan is élik meg a háborút. Vannak, akik pár kilométerre laknak Gázától, mások távolabb. Napjaikat különböző mértékben, de lényegesen befolyásolják a történtek.

Izraelben élő komáromiak és a háború: Orna Mondschein (Ashkelon) – A leghosszabb harminc másodperc

Izrael térképe megváltozott. Az ország körzetei az északi Galil, a tengeri sáv, mellette a Somroni és Judeai hegyek, délre a Negev és a legdélebbi Eilat, ezek az ismert jelző pontok. A napokban az ország körzetei a Gázai sávtól levő távolság szerint vannak elosztva, illetve aszerint, hány másodperce van az embernek, míg a riasztó szól, hogy védett területre sikerüljön szaladnia, mikor Gázából kilőnek egy rakétát izraeli terület felé.

izr2A mi városunk, Ashkelon 30 másodperc messziségre van a gázai rakéták kilövésétől. Mikor a szirénák nappal vagy éjjel megszólalnak, 30 másodperc választ el minket a veszélytől. A törvény 1990 óta előírja, hogy minden azóta épült házban egyik szoba biztonsági szoba legyen, ahol a betonfalak, vasajtó és vas ablakvédő megfelelő biztonságot nyújtson. Bővebben…

Izraelben élő komáromiak és a háború – Dan Holczer (Beer Sheva)

A napokban az izraeli hadsereg elindította a szárazföldi támadást a gázai övezet ellen. A Komáromi Zsidó Hitközség is aggodalommal figyeli az eseményeket.
A szlovákiai és a magyarországi média túlnyomó része egyoldalúan mutatja be a palesztinok szenvedéseit, az angolul vagy héberül nem beszélő olvasóink aligha tudhatnak meg valamit a valódi okokról, az izraeliek mindennapjairól.
Ezért is gondoltuk, hogy imáink mellett körkérdést teszünk fel a Komáromból származó izraelieknek, hogyan is élik meg a háborút. Vannak, akik pár kilométerre laknak Gázától, mások távolabb. Napjaikat különböző mértékben, de lényegesen befolyásolják a történtek.

menhazozrael

Dan Holczer, Beer Sheva

Dan Holczer (Pali), Komáromban született, az Eötvös utca 9-ben lakott. A rendszerváltáskor felnőttként költözött Izraelbe szüleivel (akik sajnos már nem élnek). Egészségügyi területen dolgozik. Nős, két gyermeke van. Beer Shevában, a Negev sivatag fővárosában (lakossága 180000 fő) él családjával. Rendszeresen ellátogat Komáromba, utoljára júniusban, a mártírnapon volt vendégünk testvérével, a Sydneyben élő Ágival. Bővebben…

“A múltat, a múltnak hagyatékát kell kutatnod” – tanulmányi verseny eredményhirdetés

Pályázati értékelés, elhangzott 2014. június 8-án a komáromi zsinagógában:

A Komáromi Zsidó Hitközség és a bírálók nevében szeretném megköszönni, hogy bekapcsolódtak a pályázatba és munkájukkal hozzájárultak – a Holokauszt 70. évfordulóján – a méltó megemlékezéshez.
A téma és a választott  módszerek sokfélesége miatt a  bírálatra  vállalkozóknak nehéz feladtuk volt. Értékelésünkkel igyekeztünk  kifejezni közösségünk munkájuk iránti elismerését.
Először a képzőművészet témakörben született alkotásokat szeretném ismertetni. Felhívom a figyelmüket, hogy a beérkezett munkák a zsinagóga előterében megtekinthetők.

Díjátadó közben... (foto: Baráth Márta)
Díjátadó közben… (foto: Baráth Márta)

Általános iskolás pályázóink közül kiemelném a záhonyi Árpád Vezér Általános Iskola  diákjainak munkáját, akik 5-8. osztályos tanulók: Mitru Zsombor, Danics Petra, Varga Evelin, Széles Szabolcs és Dicső Eszter  igényes kifejező rajzaikkal pályáztak, Szvák Jánosné és Szvák Enikő irányításával.

A komáromi Jókai Mór Alapiskolából a  Danis Dávid és Nagy Csaba által készített kollázst, amely alapos történelmi és irodalmi ismeretekről tanúskodik. Munkájukat Jóba Tamás történelemtanár irányította.

Szintén említésre méltók a csilizradványi Csicsay Éva tanítványai: Szabó Margarita és Ollé Dóra által készített alkotások.

A  nagyváradi Ady Endre Líceum  diákjai: Oláh Henriett, István Zsuzsanna, Kádár Orsolya, Pénzes Kinga és Szabó  Vivien rajz, kollázs és fotók készítésében jeleskedtek. Munkájukat Fazakas Gábor segítette.

Megyeri Dániel a budapesti Lauder Zsidó Közösségi Iskola tanulójának kifejező fotói  a mai zsidó életet mutatják be.

A komáromi  Munka Utcai Alapiskolából Sörös Erik fotói Komáromot ábrázolják a múltban és a jelenben.

A középiskolások közül Németh Márton ipolysági diák fotóit, Bodonyi Orsolya és Gál Inez szolnoki gimnazisták plakátjait emelnénk ki. Őket Tóth Tibor illetve Baráth Márta és Tóth Lajos pedagógus segítette munkájukban.

Szlovák tanítású nyelvű iskolából az ógyallai (Hurbanovo) Viktoria Hradecsná pályázott, tanára Zdenka Vráblová.

A felnőttek közül a dorogi Magdics Sára két festményről készített fotóját és az ugyancsak Dorogról pályázó Kálmán Teréz: Emlékezés a háború borzalmaira című pasztelljét emelném ki. Rajtuk kívül Paldeák Anita Túrkevéről Egy rendhagyó Jom Kippur című fotókkal kiegészített munkájával pályázott.

A képzőművészethez hasonlóan műfaji szempontból nagyon sokféle pályázat érkezett irodalmi témakörben is. Az ifjabb pályázók közül Gál Fanni szolnoki tanuló A kavics című novellája nagyon szép történet. Tanára Baráth Márta.

Beňó Zsuzsanna ipolysági gimnazista fényképekkel illusztrált Élet menete című tanulmánya alapos munka megható zárszóval. Segítője szintén Tóth Tibor.

Kiemelném a csilizradványi Berecz Erzsébet Porból porrá című versét. Tanára Csicsay Éva, akinek tanítványai képzőművészeti alkotásokkal is pályáztak.

Érdekes A szenci gyógyszertár története, amelyet Németh János, Matus Mónika tanítványa írt.

Balogh Ákos keszegfalvi diák Az elárult állampolgár címmel írt alapos előtanulmányokat igénylő esszét.

Rósinger Irma Nóra a karcagi zsidóság múltját dolgozta fel képekkel gazdagon illusztrált helytörténeti szempontból értékes írásában.

A felnőttek közül nagyon szép munkával pályázott Baráth Márta szolnoki tanár, akinek És megérzik a fényt a gyökerek című munkája tartalmas idézetekkel a témakör széleskörű ismeretéről tanúskodik.

Projektleírással pályáztak a budapesti Lauder iskola tanárai, Horváth Cecilia és Fenyő Ágnes: Igaz embert keresünk címmel. Munkájukat minden iskolában felhasználhatják a hasonló projektbe bekapcsolódók.

Borbély Eliza: Ahogyan az élet értéktelenné válik című munkája az emlékezési formákra mutat példát.

Nagy Sándor István: Zuglói menedék című értékes esszéje hasznos ismereteket nyújt olvasói számára.

A Szerbiából pályázó Radmila Markovics, Hasonló sorsú költők valóra vált víziója címen írt verselemzést.

Külön említeném a szépirodalmi alkotásokat. A Dorogról pályázó Wáry Zsuzsanna novelláját, melynek címe Egy fiatal ellenálló naplója.

Kohut Judit budapesti pályázó Egy csillagos ház nevében írt elbeszélését és a pécsi Árvay Zsófia Hidas Mórról írt nagyon jó novelláját. Petőné Herman Noémi Dunakesziről versekkel pályázott. Ki vagyok én? Ki a zsidó? címmel. Ebből idéznék néhány sort

„Ki a zsidó ma?

Az, ki vállalja és büszke rá,

őrzi hitét és emlékszik rá,

hogy az emlékek őrzője csak elme lehet,

Add tovább te is gyermekednek.”

 

A pályázóknak köszönjük az értékes munkákat, a díjazottaknak szívből gratulálunk!

Pozvánka/Meghívó

Pozvánka na deň martýrov

ŽNO v Komárne týmto pozýva všetkých ľudí dobrej vôle na tryznu, ktorá sa bude konať v nedeľu 8. júna 2014 pri  príležitosti 70. výročia deportácie Židov z Komárna a okolia.

Program:

10:30- Spomienka na židovskom cintoríne (Ul. Zlatého človeka 1)

Slávnostný prejav prednesie rabín István Darvas, účinkuje kantor Immánuel Zucker

12:00- Zapálenie sviečok v synagóge pri pamätníku obetí

12:15- Mikromúzeum Ármina Schnitzera – otvorenie novej výstavy

 

13:00 „Musíš skúmať dedičstvo minulosti” vyhodnotenie projektu, odovzdanie cien

 

Spomínajme spoločne!

 

Mártírnapi meghívó

A Komáromi Zsidó Hitközség ezúton hív meg minden jóérzésű embert a Komárom és környéke zsidósága deportálásának 70. évfordulója alkalmából tartandó emlékünnepségre, melyre 2014. június 8-án (vasárnap) kerül sor.

Program:

10:30- Megemlékezés a zsidó temetőben (Aranyember utcája 1.)

Ünnepi beszédet mond Darvas István rabbi. Közreműködik Zucker Immánuel kántor.

12:00- Gyertyagyújtás az áldozatok emlékművénél a zsinagógában

12:15- A Schnitzer Ármin Mikromúzeum új tárlatának megnyitója

 

13:00 „A múltnak hagyatékát kell kutatnod” című pályázat értékelése, díjkiosztás

 

Emlékezzünk együtt!