Egy hónap Németországban…

holo.jpg

A sors úgy hozta, hogy november végétől egy hónapot töltöttem egy észak-rajna-westfaliai kutatóközpontban, Jülichben. A Köln és Aachen közötti kisvárosban töltött idő alatt, többnyire a hétvégéken számtalan zsidó vonatkozású élményben volt részem, ezeket osztom most meg az Olvasókkal.

Elutazásom előtt a városka weboldalát (www.juelich.de) böngészve érdekes információkhoz jutottam. Megtudtam, hogy a mai An der Synagoge utcában emléktábla idézi az egykoron itt állt templomot, melyet 1862-ben építettek. 1938-ban a Kristályéjszaka idején megrongálták az imaházat, 1944-ben a háború során megsemmisült a teljes épület. Jülichben már 1348-ban éltek zsidók, a környéken a legkorábbi iratok 1226-ból maradtak fent. A régi zsidó temető (1816-1941 között használva) még ma is megvan az Aachener Strassen.

Az első szabad vasárnapomon felkerestem hát az emléktáblát, mely egy lakóház oldalán található, mint az a helyszínen készített fényképen is látszik. Azt gondoltam, bizonyára ennyi, amivel a város mai lakossága a helyi zsidó közösségre emlékezik, de szerencsére tévedtem. Néhány utcával odébb a gimnázium és az új városháza mellett egy embermagasságú Holokauszt emlékmű található. A két márvány félkört egy-egy emberi alak szakítja félbe, a ez emlékmű mindkét oldalán az elpusztított zsidó polgárok neve, születési dátuma és helye látható… Megható, hogy egy ilyen kis városban ilyen módon adóznak egy elpusztított közösség emlékének.

Berlin…

Németország felelősségét, és emlékezni akarását jelzi a 2005-ben, Berlinben felavatott, Európa elpusztított zsidóságára emlékeztető monumentális alkotás a Brandenburgi kapu szomszédságában. A több mint 2500 gránit tömb egy egész teret betölt, a föld szintjével egyenlőtől négy méterig változik a tömbök magassága. Szívszorító élmény eltűnni a fekete oszlopok sokasága közt, bolyongani az útvesztők végtelenségében. A korszakról többet tudhatunk meg a tér sarkán elhelyezkedő földalatti információs központban. Fényképek, adatok, idézetek a Vészkorszakról,… talajra kivetített naplórészletek,… felolvasott élettörténetek, töredékek. Számomra a legmeghatóbb a családok terme volt, ahol minden ország egy-egy zsidó családjának sorsával ismerkedhetünk meg. Családi fényképek, történetek, filmek mutatják egy nyitrai zsidó család mindennapjait ezekben a nehéz időkben… A békéscsabai Hirsch család tagjai is megelevenednek, látjuk a háború előtti gondtalan életet, a mészárlást, és azt, hogy mi maradt a háború végére…

A kiállításon kereshetünk a Yad Vashem és a világ Holokauszt emlékhelyeit bemutató adatbázisban. A bejáratnál lévő kis boltban számtalan érdekes és hasznos kiadványt szerezhetünk be.

Aachen…

Ha az ember péntek este egy olyan városba téved, ahol van működő zsinagóga, nem teheti meg, hogy nem néz be a szombatfogadásra. Így tettem Aachenben, testvéremmel együtt, aki látogatóba érkezett hozzám erre az egy hétvégére. A 10 éve épült zsinagóga egyszerű, modern vonásokat tükröz. A padok félkör alakúak, középen a Bima, egy hatalmas, művészien kialakított Dávid-csillag a részben üveg tető alatt. Az Itentisztelet hétkor kezdődött. Először csak néhány idősebb és középkorú, oroszul beszélő férfi érkezett az imára, de mire a fiatal, Zürichből származó rabbi neki kezdett, már fiatalok és hölgyek is jöttek a Kabalat Shabatra. Jó érzés volt itt lenni, ezen a helyen fogadni a szombat királynőjét… Az imát követően a közösség tagjai kiduson mondtak áldást a borra és a barcheszra.

Maastricht és Köln…

Kihasználva, hogy Jülich a belga és a holland határ közelében fekszik, nem hagytuk ki Maastricht zsinagógáját sem. A zsúfolt belvárostól néhány utcányira sikerült meglelni az épületet. A következő napon Köln felé vettük az irányt, ahol első utunk szintén a zsinagógához vezetett.

A cikk írásakor még egy hetem van a németországi tanulmányutamból, s előttem van még egy hétvége…, ha ismét valamilyen, a zsidóság szempontjából érdekes hely felé járok, a következő Hitközségi Híradóban biztosan beszámolok róla. 

Paszternák András