Gondolatok Purim ünnepéhez –

purim0.jpg

Minden ünnepünk szorosan kapcsolódik egy-egy bibliai részlet nyilvános felolvasásával. Ros Hasana (újesztendő) alkalmával Ábrahám és Izsák története, Jom Kipurkor (az engesztelés napján) Áron áldozata, Szukotkor (a sátrak ünnepén) Mózes és Salamon szentélyavató beszédei kerülnek a liturgia középpontjába. Különösen igaz ez a megállapítás a legvidámabb zsidó ünnep, a Purim esetében: Eszter könyvét (a “Megila”-t, vagyis ezt a tekercskönyvet) nemcsak felolvassuk ezen a napon, de az egész ünnep története, előírása csakis itt, ebben a szentírási műben olvasható. Purimot Ádár hó 14-én ünnepeljük, annak emlékére, hogy a Perzsa világuralkodó, Áchásvéros király idejében, a gonosz Hámán miniszter mesterkedései ellenére Eszter királyné és nagybátyja, Mordecháj közbenjárására a zsidók megmenekültek a kiirtástól. Purim történetét Eszter könyvében olvashatjuk, az egyetlen olyan szentírási műben, amelyben nem szerepel az Örökkévaló neve. Bölcseink ezt többféleképpen magyarázzák: azért, mert Eszter királyné idejében az Örökkévaló nem nyilvánosan művelt csodákat, mint Peszáchkor vagy Chanukakor, hanem titokban.

Vagy egy másik: Eszter nevét, – mely egyébként perzsa név, s azt jelenti: csillag – héber betűkkel írva a zsidó írásmagyarázat szerint úgy is olvashatjuk: ’eszatér’, ami annyit tesz: elrejtőzöm. Ebből a bölcsek azt a következtetést vonták le, hogy Isten neve azért nem szerepel Eszter könyvében, mert a Mindenható elrejtőzött az események mögött, s a végén szabadításában mutatta meg magát.

 

Purim ünnepének egyik törvénye, hogy a Megilát kétszer fel kell olvasni, egyszer este, egyszer pedig reggel. Eszter könyvének olvasása a nők számára is kötelező, hiszen ők is megmenekültek Purimkor, sőt a történet egyik főszereplője épp egy hölgy volt. A tekercset úgy kell olvasni, hogy egyetlen szó sem kerülheti el az ember figyelmét. Ha az amálekita Hámán neve elhangzik, hatalmas kereplés, lábdobogás, éktelen zaj lesz úrrá a közösségen. Hámán, s így az amálek neve örökre kitöröltetik. Az amálek feletti diadal már a Purimot megelőző szombaton elkezdődik, amely az amálekről való megemlékezés szombatja, s az ezzel kapcsolatos bibliai részeket olvassák fel a zsinagógában, készülve Purimra, amikor is az amálek emlékezete végleg elvész.  Eszter könyvében leírt kötelezettség még az ajándékok (slachmonesz) küldése, ami főként ételeket, süteményeket rejt magában (például Hámán-táskát és flódnit), adományok küldése szegények számára (legalább kétféle adomány legalább két szegénynek) és az ünnepi étkezés. A rabbik rendelkezése szerint a vacsorán kötelező addig inni, míg az ember már nem tudja megkülönböztetni az áldott Mordecháj nevét az átkozott Hámánétól. Szokás ilyenkor purimi színdarabokat játszani, purimi rabbit választani, aki mindent a humor oldaláról közelít meg. Jellegzetessége még az ünnepnek az álarcviselés, Tel Avivban pedig egy óriási karnevál.

Komoróczy Géza így ír A zsidó Budapest című könyvében: a Purim igazi vidám zsidó ünnep, egymagában egyesíti a szilveszter, a karnevál és a farsang szokásait.

 

Az ünnep neve is okozott némi nehézséget a bölcseknek. Purim ugyanis az egyetlen olyan zsidó ünnep, amelynek neve nem héber eredetű. Purim a perzsa púr szóból ered, s annyit tesz: sors. A hébernek is van szava a sorsra, s Eszter könyvében az olvasható: púrt, azaz (héber) sorsot vetettek. Ilyen módon ez azt fejezi ki, hogy bár púrt, azaz rossz és végzetes sorsot szántak a zsidóknak, de ez megfordult, hisz mögötte a héber sors, Istentől való boldog és jó sors volt elrejtve. 

Áldott emlékezetű Scheiber Sándor professzor úr, az Országos Rabbiképző Intézet tudós főigazgatója írta: “A Purim a sok zsidó tragédia közepette a kevés számú szabadulások egyikének megünneplése. Ezért találta a zsidóság ezt a napot legalkalmasabbnak arra, hogy a bibliai időktől kezdve a középkoron és az újkoron keresztül mindmáig ezen élje ki mindazt az elfojtott humort, élcet, tréfát, szatírát, paródiát, színjátszó képességet, művészi készséget és konyhaművészetet, amelyet máskor féken kellett tartania.” 

Az ünnep Ádár hó 13-án Eszter böjtjével kezdődik és Susán Purim követi 15-én azokban a városokban, amelyek Jósua idejében fallal voltak körülkerítve (pl. Jeruzsálem)

Szimhát Purim!                    Vidám Purimot mindenkinek!

Lancz Tibor (Budapest)