31 éves vagyok, egész kiskorom óta vonzódom a zsidó közösségi élethez. Művészettörténet szakon végeztem a Héber Egyetemen, Jeruzsálemben, majd egy évet Stockholmban töltöttem a Paideia nevű iskolában, ahol európai zsidó kultúrát tanultam a legkülönbözőbb megközelítésekből (mindenkinek szívből ajánlom a helyet: info: www.paideia-eu.org). Már 5 éve vagyok a Frankel Leó utcai zsinagóga rebecenje (Verő Tamás budai rabbi felesége), 3 éve vezetem a Hillel Alapítványt (www.hillel.hu).

Több éve vezeted a Hillel Alapítványt, melyek a szervezet fő céljai, tevékenysége?

Az alapítvány tevékenységi köre igen szerteágazó. Egy cél lebeg a szemünk előtt, amikor egy-egy projektbe kezdünk: biztosak legyünk benne, hogy amit csinálunk az hasznos, az adott célcsoport igényeit és a zsidó közösség épülését szolgálja.

Zsidó társközvetítéssel is foglalkozol, milyen formában?

A sadchenolásnak, vagyis társközvetítésnek hosszú múltja van a zsidóságban. Persze ilyenkor mindenkinek egyből Yente jut eszébe, aki Tevje, a tejesember 5 szép lányának igyekszik férjet találni, több-kevesebb sikerrel. Ezért legtöbbször igen meglepő tekintetekkel találkozom, amikor a személyes találkozásra kerül sor, mert tudat alatt arra számítanak, hogy egy kendős néni fogja fogadni őket… (aki nem ismerne, annak elmondom: nem vagyok az…). 

A házasságközvetítés hagyománya igen messzire nyúlik vissza időben, egészen  a bibliai időkig: Ábrahám ősapánk volt az első, aki elküldte szolgálóját, hogy feleséget találjon fiának, Izsáknak.

Milyen tapasztalataid vannak e téren?

Határozottan vegyes. Örülök, ha két ember az én segítségemmel talál egymásra. De sajnos vannak rossz tapasztalataim is. Gyakori, amikor interneten jelentkezik valaki, aztán amikor válaszolok neki és megírom, hogy a regisztráció feltétele egy személyes beszélgetés, akkor többé nem hallok az illetőről. Olyan is van, aki eljön a beszélgetésre, kap is tőlem telefonszámot, de soha nem hívja fel a hölgyet, akit ajánlok neki. Ez persze nekem igen kellemetlen, mert én nem egy társközvetítő iroda vagyok. Én sok ember bizalmát élvezem és semmiképpen sem szeretném, ha csalódnának bennem.  

Olvasóink között sokan vannak, akik elszigetelve élnek egy-egy kisebb városban, milyen tanácsot tudnál nekik adni?

A párkeresés nagyon nehéz dolog mindig és mindenhol. Az Északi és a Déli féltekén,  nagyvárosban a kisvárosban, hegyen és völgyben egyaránt. Nem szeretnék általánosságban tanácsot adni, mert minden embernek más és más. Van aki nem tudja elképzelni, hogy elköltözzön otthonától messzire. Nekik nyilván fontos szempont, hogy párjuk helybeli legyen, vagy hajlandó legyen odaköltözni, ahol ők élnek. Aki szívesen élne máshol, az készüljön fel a kulturális különbségekre, amelyek gyakran keserítik meg párok életét. Sokan akkor tudják meg, mennyire fontos nekik szülővárosuk vagy családjuk, miután először elszakadnak tőlük.

Lehet-e hozzád fordulni segítségért társkeresés és egyéb Hillelt érintő témában? Milyen elérhetőségeken?

Nem csak lehet, de nagyon fogok örülni neki. Persze nem csak társkeresés terén. Mindenkinek szívesen segítünk. Ha pl. valaki szeretne eljönni hozzánk péntek este kabalat sabatra, de nem szeretne egyedül jönni, szívesen keresek neki „kísérőt”, hogy ne érezze magát elveszve. Sok oktatási anyagot készítünk, amelyet  a zsidóságban kevésbé jártas szülők is tudnak használni gyermekeikkel együtt.