A pozbai példa

Dombok között kanyarogva vezet az út az Érsekújvári járás kis településére Pozbára. A falunak ma 545 lakosa van, a nyugalmat csak az Érsekújvár – Léva közti vonat néha zavarja meg, egy igazi kis csendes szigeten járunk. A Vészkorszak előtt négy zsidó család lakott itt, ők voltak a kereskedők és a kocsmárosok is. A református falu határában található Szentkút híres katolikus búcsújáróhely.

Hatvan három év után,  2007. szeptember 16-án, a Perlman, Kamer és a két Schwarz családra emlékezett a falu. A Perlman család egykori házának kertjében, a falu közepén avattak emlékkövet. A történetben összekötő kapocs Miriam Neiger – Fleischmann neves izraeli festőművésznő, a Perlman család leszármazottja. Miriam 1948-ban született Komáromban, egyéves korában alijázott szüleivel Izraelbe, ahol a Becalel Akadémia elvégzése után ismert festőművész és később költő is lett. A rendszerváltás után kezdett visszajárni szülővárosába és a régióba, ahol több kiállítása is volt. Így került kapcsolatba Pozbával is.

A megemlékezés Valent Aranka polgármester asszony megnyitó beszédével kezdődött, aki felidézte a Holokauszt eseményeit. Helyi diákok szavalata után Pasternák Antal, a Komáromi Zsidó Hitközség elnöke szólt. Tóth Árpád református lelkész elmélkedése után, Szigeti László a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa parlamenti képviselője, volt oktatási miniszter az emlékezés és az oktatás szerepét emelte ki beszédében. Az emlékkövet, melyen a családok neve magyarul és héberül van feltüntetve Miriam Neiger -Fleischmann és Kis Pál alpolgármester leplezték le, Miriam meghatódva mondott köszönetet a falu lakosságának és polgármesterének. Az idősek közül sokan meséltek személyes emlékeikről, melyek a négy családhoz fűzték őket. A gyászimát és a Kadist Messinger Tibor, az Érsekújvári Zsidó Hitközség előimádkozója recitálta.

A program a helyi kultúrházban tartott fogadással zárult, melyen a művésznő festményt ajándékozott a községnek.

E négy zsidó család emléke örökre kőbe vésve fennmarad, bízunk benne, hogy a környék többi települése is követi majd a pozbaiak példáját.

PT

Emlékműavatás Pozbán „Írassál be a jók könyvébe…!“ – Pasternák Antal, a Komáromi Zsidó Hitközség elnökének pozbai beszéde 

„ A tanulság az, hogy az igaz emberek halála olyan mint a Szentély felégetése“- mondja a Talmud Rosh Hasanah traktátusa a mai napról.

 

Tisztelt Emlékezők!

 

Különleges helyen vagyunk egy különleges napon. Pár nappal a zsidó újév Rosh Hasanah, egy nappal Sabat tsuva a megtérés szombatja után. A zsidó naptár szerinti 5768. év tisri havának 4. napja van ma, Gedaja böjtje, amikor egy igaz ember Gedaja halálára emlékezik a világ zsidósága, ezen a napon mi itt a pozbai zsidó családok emlékművét avatjuk.

Egy kis falu kis közösségét idézzük fel. A második világháború előtt a régió valamennyi településén éltek zsidó családok. Hagyományosan kereskedelemmel foglalkoztak, nem volt ez másként Pozbán sem. Munkájuk mellett fontosak voltak számukra a vallási hagyományok, a szombat és a kóser étkezés megtartása.

Egy kis falu, egy békés sziget, ahol még évszázadokon át élhettek volna, ha nincs egy őrült eszme, a fasizmus, mely egy csapásra megszüntette mindazt, ami addig természetes volt és kiszakította ezt a négy családot a falu életéből.

 

Hatvanhárom év után jöttünk emlékezni, a mai pozbaiak közül már csak az idősek emlékezhetnek rájuk, hat évtized után halványulóban van emlékük, amely a mai avatással örökre részévé válik a falu történelmének, történetének. E történetben összekötő kapocs a Komáromban született és egy éves kora óra Izraelben élő Miriam Neiger- Fleischmann festőművésznő, akit ma személyesen is itt köszönthetünk. A pozbai közösség leszármazottjaként itthon érzi magát ezen a vidéken és bízunk benne, hogy Önök is hasonlóan éreznek iránta. Egyik legszebb emlékem, mikor pár évvel ezelőtt komáromi kiállításának megnyitójára egy egész busznyi ember érkezett Pozbáról.

Nemes cselekedet az Önöké. Körülnézve a régióban, eddig sajnos csak kevés példa akadt erre, sok faluban és városban nincs még nyoma annak, hogy nem is olyan régen a zsidó közösség a mindennapi élet része volt.

Pedig ők is emberek voltak, érző lelkek, akiknek ma gyermekeik, unokáik lehetnének és gyarapíthatnák a falu életét…

Ha a zsidóságról van szó, akkor valami misztikus és nagyon távoli jön elő, talán egy fekete kaftános, pajeszos idős bácsi képe sejlik fel a gyermekek és a fiatalok előtt, aki valahol nagyon távol imádkozik…

Ez a torz kép csak az oktatás és a tolerancia erősítése nyomán változhat. Tudniuk kell az ittenieknek, hogy ma is élnek e régió zsidó közösségei, Érsekújvárban minden héten imára gyűlnek a kis hitközség tagjai, Komáromban oktatási és kulturális programokat szervezünk, de működik a zsinagóga Galántán is. Azért mondom el mindezt, hogy tudják, a hitleri végső megoldás, az „Endlösung” terve szerencsére nem sikerült teljesen.

Manapság egyre többször hallani és látni antiszemita megnyilvánulásokat régiónkban is. Az ilyen emlékműavatások egyben tiltakozások az ellen is, hogy bárkiben felmerülhessen a gondolata annak, hogy valakit vallása, nemzetisége, bőrszíne vagy bármi más alapján diszkrimináljon.

Az erősödő antiszemitizmus réme félelemmel tölt el bennünket. Különösen erős ez a félelem az idős túlélőkben és bennünk, a közvetlenül a vészkorszak után születettekben. Mert minden a szavakkal kezdődik és kezdődött annak idején is…

 

Majd a szavakat hamar követték a tettek, a tettek, melyeket német segédlettel a helyiek vittek véghez… Ha nem is cselekedtek aktívan, közönyös viselkedésükkel hozzájárultak az események gyors lefolyásához. Csak kevesen akadtak, akik segíteni akartak, próbáltak, vagy mertek.

 

Mára a zsidógyűlölet olyan fokára hágott, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül. Ki kell mondanunk, hogy a negatív szavak egyre többször hangzanak el, úgy a többségi szlovák nemzet szélsőségesei, mint a magyar kisebbség szélsőségesei oldaláról.

Az ilyen kis emlékező szigetek mint Pozba, illetve a zsidó kultúra és hagyományok oktatás által történő megismertetése reményeink szerint segíthet ezek tompításán, megállításán.

A zsidó hagyomány Jámnim norjájimnak, a félelmetes napoknak nevezi az újév és a jövő pénteken este beköszöntő Jom Kippur, az engesztelés napja közötti tíz bűnbánó napot. Felfogásunk szerint ezekben a napokban vallásától függetlenül minden ember elvonul az Örökkévaló előtt és eldől, hogy milyen lesz a következő éve, a jók vagy a rosszak könyvébe íratik-e be.

Bízunk benne, hogy a pozbaiak e micvéjükkel- jócselekedetükkel, a jók könyvébe íratnak.

Köszönjük!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s