Verőfényes vasárnap délután volt, a Zsidó esküvő kiállítást három órakor nyitottuk ki… nem sokkal később meg is érkeztek az első látogatók Budapestről… ahogy távoztak, megszólaltam: „Anyu olyan jó lenne, ha ma esetleg Izraelből is benézne valaki.” Egy-két perc múlva kinéztem a zsinagóga ajtaján és egy középkörű párt pillantottam meg, akik egy idősebb hölgyet kísértek. Feltűnt még egy fiatalabb pár is, akikről rögtön az ugrott be, hogy ők szerintem izraeliek lehetnek… Így is lett, Krausz Judit néni látogatott el városunkba közel 60 év után… Nagy örömmel nézte meg a Wallenstein Zoltán teremben a rokona, Krausz Mór által vezetett  komáromi neológ zsidó énekkar fényképét. Az igazán megható dolgok ezután történtek a kis múzeumunkban. Judit néni belépve a terembe a helyi zsidó focicsapat 1942-43-as képén felfedezte öccsét, Krausz Bandit és számos régi ismerőst. A zsidó családok gyűjteményében saját magát látta viszont nővérével. Az 1950-es évek elején egykori osztálytársnőjének, Gerhát Aranka néninek küldtek egy képet, mely a tel-avivi tengerparton készült. Aranka néni pár éve ajándékozta a fénykép másolatát a Schnitzer Ármin Mikromúzeumnak. A délután során újra találkozott Judit néni Izraelből Aranka nénivel, az egykori padtársával a Menházban. Aranka néninek még az 1943-as osztályképe is meg volt…, rajta Judit nénivel… Akik ott voltunk, mindannyian a könnyeinkkel küszködtünk…Ezekért a pillanatokért érdemes gyűjtögetni a múlt emlékeit!

PA

Hosszú idő után a Ledor Vador Ifjúsági Találkozó ideje alatt nyitottuk meg újra a Menházba látogatók előtt az épület kertjét. Nagy álmunk volt, hogy újra életet vigyünk az udvarba. A találkozó első napjának reggelén hozzákezdtünk a Generációk sátrának építéséhez. A zöldellő bokrok és fák között, madárcsicsergést hallgatva vártuk a vendégeket, és itt tartottuk a legtöbb programot is. A Kabalat Shabat előtt a hitközség tagjai is kipróbálhatták a sátrat. Számomra a legmeghatóbb a Havdala volt szombat este. Fiatalok és a középgeneráció tagjai töltötték meg a kis építményt, melyet fáklyák világítottak meg. Totha Péter Yoel áldásai után Várnai Gabi invitálta éneklésre a jelenlévőket. A Menház udvarát énekszó lengte be… Hihetetlennek tűnt az egész… Komárom 2007 júniusában történelmet írtunk…

PA

Emlékezz és őrizd meg- sámor ve záchor, sómajr vö zóchajr, hangzik el zsinagógáinkban minden szombaton e két szó. A Tóra e szavakkal írja elő nekünk a Shabat megtartását. E két szó jegyében szeretném megosztani Önökkel gondolataimat.

Hatvanhárom esztendő után is emlékezünk.

Ennyi év alatt sokan, sok mindent elmondtak a vészkorszakról, a komáromi és környékbeli zsidóság tragédiájáról. Hatvanhárom év, több mint hat évtized, az akkori idők szemtanúi, a túlélők az emlékezés kötelességét hagyták ránk és azt, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy soha senkiben még a gondolata se merülhessen fel annak, hogy újra ilyen gaztettet lehessen elkövetni.

Emlékezni sokféle módon lehet, Izraelben élő hittestvérünk a közelmúltban édesapja fotóját ajándékozta kis múzeumunknak, mondván itt a helye szeretett városában. Egy másik család eredeti, korabeli levelezőlapokat küldött, tudva, hogy fontos üzenetük van az utókornak.

A Komáromi Zsidó Hitközség programjaiban mindig is kiemelt helyet kapott a Soá a Holokauszt, az idei évben első alkalommal rendeztünk megemlékezést az ENSZ által január 29-re beiktatott napon az Auschwitz – Birkenaui tábor felszabadulásának évfordulóján. Bővebben… →

Június második vasárnapjának délelőttje ismét a komáromi zsidó temetőbe szólította az emlékezőket. Hatvanhárom évvel a deportálások után, mint minden évben, az idén is emlékeztünk. Az egyre kevesebb túlélő mellett ott voltak a közép generáció tagjai és a fiatalok, főleg a „Ledor vador” ifjúsági találkozó résztvevői is.

Az esemény moderátorai Mgr. Miroslava Šafárová és Paszternák András köszöntötték a megjelenteket, Kardos Péter főrabbit és feleségét, Kardos László kántort, Andruskó Imre parlamenti képviselőt, a Selye János Gimnázium igazgatóját, Zatykó János országgyűlési képviselőt, Dél-Komárom polgármesterét, Dr. Zemkó Margitot Ógyalla polgármesterét, Tóth Imrét Tany község polgármesterét, Kerti Katalint a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat képviseletében, a komáromi evangélikus gyülekezet képviselőit dr. Miroslav Hargaš lelkész vezetésével, a református egyház képviselőit, Lami Alexnadra segédlelkész vezetésével, Hebelka urat az antifasziszták szövetsége képviseletében.

Kardos László kántor imája után Kardos Péter főrabbi emlékezett. Beszédében a vészkorszak felidézése mellett napi aktualitásokra is kitért. A program első részét a Kél male rachamim ima zárta.

A túlélők nevében Ing. Ladislav Urban emlékezett. Beszédét a HH szlovák részében olvashatják. Pasternák Antal, a KZSH elnöke Sámor ve záchor címmel mondta el gondolatait (lapunk hasábjain szintén megtalálható). A szavak után a Kaddis elmondásával az emlékezés percei következtek.

2006-ban búcsúztunk el közösségünk megbecsült tagjaitól Wohlstein Miklóstól és Annától, fiuk, a Pozsonyban élő Wohlstein Sándor elkészíttette sírkövüket, melyet a Mártírnap után Kardos főrabbi úr avatott fel.

Délben a Menház falán elhelyezett emléktáblánál folytatódott a rendezvény, Komárom városa nevében MUDr. Bastrnák Tibor polgármester úr és JUDr. Hortai Éva alpolgármester asszony koszorúztak, a Komárom- Esztergom megyei Önkormányzat koszurúját Kerti Katalin helyezte el, a KZSH virágait pedig Pasternák Antal.

A zsinagógában, az emlékműnél Kardos Péter főrabbi úr gyászimájával fejeződött be a komáromi emléknap.