Miért ünnepeljük a Chanukkát? Mert a bölcsek ezt taníttatták: Kiszlév 25-én kezdődik Chanukka nyolc napja, amikor sem böjtölni, sem gyászolni nem szabad. Miért? Mert a pogányok egykor betörtek a szentélybe, megfertőzték a szent olajat. Amikor pedig a Hasmoneusok legyőzték őket, nem találtak többet, mint egyetlen olajos korsót, mely a főpap pecsétjével volt lepecsételve. Bár ez csak egy napi olajat tartalmazott, mégis csoda történt és nyolc napon át égett. Esztendőre rá ünneppé avatták e napot és zsoltárszóval, hálaénekkel magasztalták Istent. (Talmud Sabbat 21 b.)Nagy Sándor i.e. 332-ben elfoglalta a Szentföldet szinte csak azt érzékelte a zsidó nép hogy nem a perzsa hanem a görög helytartók szedik be az adót. Idővel a zsidó nép el is fogadta az új királyt innen a későbbi legenda, amelyben Nagy Sándort a „zsidóvédő” királynak nevezték. Egy másik legenda amely alátámasztja a zsidók megelégedettséget, hogy hálából Alexandernek nevezték el elsőszülöttjeit. Nagy Sándor korán meghalt; és az egész terület állandó küzdelmek csaták háborúk színhelyévé vált. Közel száz év nyugtalanság alatt hat gazdát cserélt az ország. A Palesztin földet i.e. 199-ben III. Antiochus szerezte meg, aki Szíria felett uralkodott, de görög nyelvű és hellenisztikus kultúrájú családból származott. A király jó szemmel látta, hogy a nép Jeruzsálem elfoglalása után barátságosan fogadta az új helytartót, és a hadsereget is ellátták élelemmel. Ennek fejében később kárpótolta a király az ostrom alatt ért károkat és a szentélyt is helyreállította. Elrendelte az ősi zsidó törvények betartását, adómentességet kaptak az ország lakói és a rabszolgákat is felmentették.

És támadt új király Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. Hasonló dolog történt i.e. 167 decemberében hiszen IV. Antiochus váratlanul megszállta Jeruzsálemet. Ellentétben az apjához megtiltotta a Tóra megtartását, az Ábrahám szövetség felvételét, valamint halálbüntetéssel sújtotta a szombat és újhold megtartását. Naponta kétszer disznót áldoztak az olymposi Zeus tiszteletére. Kiszlév 25-én a szentély előcsarnokában felállították mind Zeus mind pedig Antiochus Epiphanesnek szobrát.

Felteszik a kérdést miért hozott ilyen zsidóellenes rendeleteket a király? Akár zsidógyűlölet akár a szertartások nem értését lehetne említeni, de történészek a 169-ben kitört jeruzsálemi zendülés megtorlásával magyarázzák. Dániel könyvében a népe bűnei miatt Isten sújtó kezét érzi Antiochus üldözésében. Böjt és ima talán közelebb hozza a megváltást, ezt prófétálta Dániel megoldásként.Jeruzsálem és az egész tartomány megtelt oltárokkal, és sokan behódolva saját házaik előtt is felállították a bálványokat. Voltak akik szembeszálltak a királyi rendelet ellen, mint az ősz Elázár és hét gyermeke akik mártír halált haltak. Úgy látszott vérük hiába hullt, mert az istentelenség egyre terjedt és nem volt aki megállítsa.

Jeruzsálemtől nem messze Modiin városába is felállították az oltárokat és áldozatot akartak bemutatni. Előugrott a tömegből a Hasmonáj családból Mattitjáhu leütve az áldozni akarót és egyben feldöntötte az oltárt. A görögök katonák megdöbbenése közben sikerült elmenekülnie Mattitjáhunak és öt fiának. Mind Elázár legendája mind Mattitjáhu tette egyre több lázadót szült akik szembeszálltak a bálványimádással. Sokan követték a Hasmonáj család tettét, inkább elbujdostak és ezzel elkezdődött a felszabadító háború. Sajnos nem csak az ellenség ellen kellett küzdeniük nap, mint nap hanem a saját népük hűtlenjei ellen.

Tragikus események történtek az első év küzdelmeiben, hiszen ősi szokás volt, hogy a szombati munkaszünet a harcban való szünetelést is jelentette: nemcsak támadó cselekedetet nem hajtottak végre, de nem is védekeztek. Éppen szombaton bukkantak rá a bujdosóknak egy barlangban elrejtőzött csoportára és minden ellenállás nélkül lekaszabolták őket. Mattitjáhu elhatározta, hogy szombaton ezentúl sem támadnak, de védekezni minden körülmény közt fognak. Napjainkban az életveszély elve alapján akár a támadást is megengedik, példa erre a Jom Kippuri háború.

Mattitjáhu halála után Juda Makkabi vette át a vezetést, kinek vezérletével megkezdődtek a komoly küzdelmek. Ptolemaios vezérletével 40.000 főnyi sereg állt szemben a hatezer főnyi zsidó katonákkal. Micpában gyülekeztek, ahol ima után utolsó bátorításként mondta Juda Makkabi: „Jobb meghalnunk a csatában, mint látnunk nemzetünk és szentélyünk romlását. Amiként Isten akarja, úgy legyen!”

Isten segítsége mellett kitűnő stratégiai taktikával sikerült leverni a görög csapatokat. A hegység ismeretével és a görög csapatok megkerülésével végül, i.e. 164 decemberében megrohanták és elfoglalták a fővárost. Az utcákon fáklyákat gyújtottak, és a szentélyben ismét kigyúlt a Menóra. Megtisztították a szentélyt a bálványoktól, és az egy napra való rituálisan tiszta olajból, nyolc napon át gyújthatták meg a Menórát: annyi idő kellett új, tiszta olaj préseléséhez. A szentély felavatásának nyolcnapos ünnepét attól fogva valóban évről-évre megünnepelte Izráel népe és elnevezte Chanukkának, a felavatás ünnepének. 164. kiszlév 25-ével befejeződik tehát a makkabeus hősök legendává magasztosuló története és megkezdődik az ünnepnek, Chanukkának az életútja.

A reggeli imában Hállél-zsoltárokat mondunk, az Amidában a tizennyolc áldásmondásban és az étkezés utáni imában külön könyörgést mondunk, betoldva az „Ál haniszim” imát. A Tórából, emlékezésül a szentély felavatására, a sivatagi frigysátor felszentelésével kapcsolatos áldozatokról szóló elbeszélést olvassák fel az ünnep nyolc napjának reggeli istentiszteletén. A legtöbb közösségben szokás a reggeli és az esti ima végén elmondani a szentély felavatására szóló zsoltáréneket, és a bűnbánó zsoltár (Tachanun) elmarad. Chanukka ünnepének legjellemzőbb szertartása azonban az esténkénti mécses vagy gyertyagyújtás. Az egész család, anya és gyermekek egyaránt odagyülekeznek, amikor a családfő a menóra jobboldalán elhelyezett gyertyákat a sammas (szolgaláng) segítségével, ősi előírás szerint balról-jobbra haladva, meggyújtja. Megszólalnak a gyertyagyújtást bevezető áldásainak szavai: „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, aki megszenteltél pa­rancsolataiddal és meghagytad nekünk a chanukkai mécsesek meggyújtását. Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, aki csodákat műveltél atyáinkért, a régmúlt napjaiban, ez idő tájt.” Az első estén hozzáfűzzük harmadik áldás: „Áldott vagy Te Örökkévaló Isten, világnak királya, aki életben tartottál bennünket és megsegítettél, hogy megérhessük ezt a napot” A gyertyák meggyújtása közben elénekeljük a két ismert dalt: „Hánérot hálálu és a Máoz curt”. Péntek délután a chanukkagyertyákat majd a szombati gyertyákat gyújtjuk meg. Szombat kimenetelekor a zsinagógában a havdala előtt, otthon rögtön utána. Minden nap ügyelni kell, hogy legalább fél órát égjenek a csillagok feljövetele után.

A gyermekek kedvelt chanukkai játéka a pörgettyű, „trenderli”. A chanukkai pörgettyű lényege az, hogy hossztengelye körül elhelyezkedő négy szárnyán egy-egy betű áll, még pedig egy nun, egy gimel, egy hé és egy sin. Kezdőbetűinek összeolvasásával a „nesz gádol hájá sám” (= nagy csoda történt ott) kapjuk. A játékszabályok szerint úgy értelmeznek, hogy n = nichts, g = ganz, h = halb, és s = stell ein, vagyis akinek a pörgettyűje n-re esik, az semmit sem kap a pénztárból, akié g-re, az elviszi az egészet, akié h-ra, az a felét, akié pedig s-t mutat, annak új betétet kell befizetnie. Megemlítendő az olajban sütött fánk készítése, emlékezve a chanukkai mécsesekre amelyet meggyújtunk. Mindenkinek „CHÁG URIM SZÁMÉÁCH” BOLDOG FÉNY ÜNNEPET kívánnunk.

Y.D. rabbijelölt, Budapest